Talán ismerjük az érzést, mikor ránézünk valakire, és tudnánk neki nevet adni vagy akár beleképzelni egy filmbe.

Amikor legutóbb egy új közegbe kerültem, találtam egy ilyen arcot. 

Fiktívnek tűnő szösszeneteket akartam írni róla, melyekben valójában az egyetlen fikció, hogy a fickó nagyon is létezik.

Alfrédnak neveztem el. Íme a történetek:

Alfi

Akkor ismertem meg, mikor először léptem az új épület falai közé.
Öltönyös, kedves arcú férfi, az a fajta, aki elsőre szimpatikus.

Megérkeztem. Alfi ajtót nyit előttem és mosolyogva köszönt. Termete miatt egy bank biztonsági őrének nézném. Aztán leül az ajtó melletti kis asztalhoz. Akkor válik világossá számomra, hogy ki is ő.
Alfréd portás, díszcsomagolásban.
Megkerülve őt, helyet foglalok egy asztalnál. Amíg a dolgomra várok, nézegetem, ahogy a cipőinkkel behordott havat mossa fel-öltönyben-, majd visszaül. Szinte komikusnak találom a helyzetet.
Pár perc ücsörgés után úgy döntök, inkább körülnézek egy kicsit, hát felsietek az emeletre. Minden szokatlan, szöges ellentéte a régi világ nyüzsgésének. Már épp elszomorodnék, mikor körutam végére érve visszaérek Alfihoz. Egy hétköznapi arc a nem éppen hétköznapi közegben.

------------------------------------------------------------------------

Alfi 2.

Végre szebb napunk van. Úgy tűnik, a tél lassan szedi a sátorfáját és átadja helyét a tavasznak.
A Nap melegétől kivirulva, vidáman érkezem. Már meg sem kell állnom az ajtóban, Alfi kinyitja előttem. Megint jólesik a kedvessége, hát úgy érzem, végre megtehetem.
Miután megköszönöm a segítséget, megszólítom őt.
Az első szint mindig a legkönnyebb a kapcsolatépítésben, csak a megfelelő pillanat kell hozzá.
Mivel már több alkalommal tegeztem le-a szimpatikus embereket ösztönösen tegezem-, megkérdeztem, zavarja-e. Azt felelte, nem.(Azóta ő is tegez)
Aztán a munkájáról kérdeztem, még ő is nevetett az öltönyös portás szerepén.
Mivel az első beszélgetésünk volt, igyekeztem rövidre zárni, de nem volt könnyű.
Látszott rajta, hogy mennyire vágyik egy kis társaságra. Unalmas meló az övé, ez kétségtelen.
De mennem kellett, vártak a teendőim, na meg úgy éreztem, lesz még időnk csevegni.

------------------------------------------------------------------------

Alfi 3.

Sietve érkezem a hidegből. Pár nap enyhülés után újra esik a hó.
Alfréd ajtót nyit előttem és felkiált: „Itt az én kedvencem!” Ennyi elég ahhoz, hogy jól induljon a napom, vidáman üdvözlöm én is. Már nem is gondolok az időjárásra, boldogan veszek birtokba egy asztalt, leülök a kávém mellé és írni kezdek.
Az instant jó nap receptje:)

------------------------------------------------------------------------

Alfi 4.

A nők napja van. Tevékeny délelőttöm volt, ami kihívást jelentett a náthám miatt, alig vártam, hogy beessek az épületbe.
Egy ismerős arc fogad, köszönök és lehuppanok a porta melletti ablakmélyedésbe.
Már többször beszélgettünk, tudta, hogy beteg vagyok. Türelmesen megvárta, amíg lepakoltam és kifújtam magam, aztán mellém tett egy szem bonbont.
- Boldog Nőnapot!-mondta.
Miközben az édességet bontogattam, beszélgetni kezdtünk, ahogy az lenni szokott.
Beszélgettünk munkáról, a nőnapról és az épületről.
Egy portás sok titkot tudhat, ha kellően nyitva tartja a szemét, és Alfi is tudott érdekességekkel szolgálni.
Már egyre természetesebb, hogy leülök hozzá beszélgetni, a takarító is kedvesen integet az ablakból, mikor meglát. A régi világom érzését idézi, talán ezért is tetszik annyira.
Miután kipihentem magam, indulnom kellett, megint eljárt az idő.
Jó munkát és kitartást kívántam Alfinak, majd beszálltam a liftbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.